Miért ilyen fontos sokak számára az identitás?
Akinek többek között a roma kérdés, a másoktól való elhatárolódás, a nemzetiségünk jelentőségének kiemelése a legfontosabb az életében, hova sorolja a család, a szeretet és az egyének elfogadásának jelentőségét?
Akik nap mint nap negatívabbnál negatívabb üzeneteket sugároznak a környezetükbe ilyen és hasonló témákkal, gondolkoztak már az Univerzumban elfoglalt helyükről?
Arról, hogy mindannyian egyek vagyunk? Nem kell mindenkinek spirituálisan élnie és évekig a valódi önmagát keresnie, de az talán minden ember alapvető igénye, hogy el tudja helyezni magát a világban és ha valaki 2012-ben arra jut, hogy mi a több milliárd galaxisból a Tejút egyik Isten háta mögötti zugában, a Föld bolygón, Európán belül, "magyarokként" különbek vagyunk, mint akármelyik más nemzet, az becsapja önmagát, egy óriási illuzió buborékában él.
Aki bármelyik pillanatban képes agresszív lenni, akinek az első reakciója bármilyen élethelyzetben negatív, cinikus, kritizáló és másokat lekicsinyítő, ilyen akar lenni egész további életében? 30-40 év múlva is az lesz a fő, hogy mi magyarokként járjuk a saját utunkat és soha nem építő módon, hanem mások kárára létezzünk?
Van olyan ember, aki meg tud elégedni azzal, hogy élete során nem változtatja meg magát egy könnyebb, elviselhetőbb, pozitívabb irányba?
Aki a Jobbikra szavazna és most lesz 18 éves, kopasz és árpádsávos zászlót lobogtat vagy aki 60 éves és kibukik belőle a romázás, cigányozás és minden létező politikai oldal pocskondiázása, hova bújtatja ilyenkor az önértékelését?
Ezt az oldalt nem azért készítettem, hogy költői kérdéseket fogalmazzak meg, válaszokat szeretnék kapni és talán megoldást találni az óriási negativitásra ami Magyarországot megtölti, minden egyes embert lassú fulladásra kényszerítve.
Természetesen nem csak a Jobbikról van szó, mindenki nézzen mélyen magába és érezze meg csak egy pillanatra a mérhetetlen negatív energia súlyát amit az évek során kiadott.
Az értelmetlen panaszkodás, ócsárolás, nyolcévezés, zsidózás, jobbikozás, viktorozás, gyurcsányozás, ordibálás...és a kritizálása minden létező témának és történésnek mit adott számunkra?
Miért kell felvérteznünk magunkat olyan címkékkel, hogy "Magyar", "Hazafi", "Polgár", "Demokrata" vagy "Liberális" ahelyett, hogy az életünk minden egyes pontján velünk hordozott belső végtelen erőforrást, az igazi, mélyebb önmagunkat erősítenénk, amihez nem kell semmilyen politikai eszme, de még csak gondolatok sem?
Ahelyett, hogy mindenkiben csak a negatívat és a saját hibáinkat látjuk és úgy általában megrögzötten elutasítunk mindent, miért nem eresztjük el ezt a súlyos terhet és nézünk a világra új, elfogadóbb szemekkel?
Szóval, miért ilyen fontos az identitás?
